Határtalanul 2019

„Napkeletről messzebb napkeletre
Jösz velem, hogy mulathass kedvedre.
Oda viszlek, szép Erdélyországba...”
(Azokon a szép kék hegyeken túl)


Iskolánk hetedik évfolyama 2019. szeptember 16-20-ig a Határtalanul program keretein belül „Tündérországba" utazott.

Első úti célunk Nagyvárad volt, ahol II. Rákóczi Györgyre emlékeztünk. Kolozsvár felé megálltunk a Királyhágónál néhány fénykép erejéig. Kolozsvári városnézést követően elfoglaltuk első szállásunkat.

A második napon korán keltünk, hosszú út várt ránk, ám szívünkben nagy izgalommal vártuk, hogy Parajdon találkozhassunk az Áprily Lajos Általános Iskola hetedik évfolyamával. Belépve az iskola épületébe igazi időutazás vette kezdetét. Az iskola épülete háromszáz éves, megtöltve melegszívű, érdeklődő végtelenül barátságos diákokkal. Nevetgéltek, meséltek és a szünetben természetesen birtokba vették az udvart. Nehéz volt a búcsú, mert a gyerekek pillanatok alatt összebarátkoztak. A sóbánya látványa lenyűgözött bennünket, a sószorosban csodaszép természeti formákkal, növényvilággal találkozhattunk.

A harmadik napon a Madarasi Hargita tetejére túráztunk. A gyönyörű Ivó-völgyön keresztül, traktorral utaztunk a menedékházig. Itt a természet megmutatta nekünk erejét. Az idegenvezetőnk szerint ott, abban a pillanatban beköszöntött az ősz a Madarasi Hargita tetejére. Beláttuk egész Székelyföldet. Megható, elgondolkoztató volt látni a kopjafákat, magyar nemzeti szalagokat, a zarándokok által ácsolt keresztek százait, olvasni a megható feliratokat, áldásokat, Csaba királyfi segítségéért esedező fohászokat, a szülőföld szeretetének megható vallomásait. Székelyudvarhelyen a szoborparkban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc sírját. Korond főutcáján sétáltunk, igazi kürtős kalácsot majszolgatva, végül ellátogattunk egy sóvágó műhelybe.

Negyedik napon a 80m2-en elterülő székely tanyavilágba látogattunk. Magunk mögött hagytuk a szépséges Csorgókő vízesést és Jézus kútját, a hegytetőn, egy tanyán vártak ránk házi finomságok. Fantasztikus érzés volt a kristálytiszta levegőn,szabad ég alatt ebédelni. Rövid séta után megérkeztünk egy zsindelykészítő mesterhez, aki bemutatta nekünk a mesterség fortélyait. Végezetül betértünk egy ma is működő vízimalomba, ahol a kedves házigazda, Baksa Józsi bácsi kápráztatta el a gyerekeket izgalmas, olykor megható történeteivel. Mint azt a képek is mutatják, földi paradicsom volt ott, nem akartunk búcsúzni, de vártak ránk a táncosok. Vacsora előtt még megtáncoltatott minket a Boróka táncegyüttes négy fiatal tagja, fergeteges hangulatot teremtve a vacsorához.

Szejkefürdőn felsétáltunk a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs sírjához. Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Az utolsó napon, útban hazafelé megálltunk Fehéregyházán „Petőfi kútjánál”. Utolsó állomásunk Segesvár volt, ahol a várnegyedben I. Rákóczi Györgyről és II. Rákóczi Ferencről mesélt nekünk Enikő, a csoport fáradhatatlan, türelmes, vidám idegenvezetője.

Az öt nap alatt csodálatos tájakat, kincseket láthattunk, sok ismeretanyaggal gazdagodtunk.

Tündérország örökre szívünkbe költözött.

A hetedik évfolyam nevében: Laposa Erzsébet és Siposné Szabó Ildikó

További fotók

Zenés képes videó:

netsol.hu